Országos a vita a rezsicsökkentésről. Aláírjuk, ne írjuk alá
a kétharmados gyülekezet íveit? Másfél millióan aláírták, hogy ez baromi jó
dolog. a többi magyar meg csak „befelé örül”. Kivéve, ha falun él! Ez csupán a lakosság 40%-a. A vita egyik sarkalatos pontja, hogy egy kis falu, lakóit
mennyiben érinti ez az egész.
Vegyük sorba: A távfűtés díjcsökkentése nem annyira! Hisz távolság
az van, fűtés csak akkor, ha szenet, fát, vagy kilós ruhát rakunk a tűzre. A
reklámújság nem jó, alig ég és sok a hamuja. Ki is írtam a postaládámra, hogy
nem kérek reklámot, a levélszekrényre ragasztott címkére valaki ráírta, miért? Hát
ezért.
Táv meleg víz: az meg mi?
Na majd a villany: Menj végig este a falun, csupa sötét
ablak. Itt mindenki a tyúkokkal kél és nyugszik. Talán az utcai lámpa jut
olcsóbban delejhez? Sajna nem, nem „lakossági fogyasztó”.
Beszélik nyáron csökken a víz és csatorna díj. Ezért az
arzénes „ivóvízért” pofátlanság pénzt kérni, viszont a Vöröskereszt kiosztott
vagy húsz kancsót, arzénszűrővel. (kb. 4500-an élünk itt). Csoda-e, ha alig
iszunk vizet?! (csak csendesen jegyzem meg, hogy Szolnokon az artézi kutakra
kitették az írást, hogy nem ivóvíz, magas az arzén tartalom ott is.).
A csatorna az egészen más. Csatorna ugyanis nincs, most
épülget.
De milyen leleményes a magyar! Spórol ahol tud. Csak ebben a
hónapban komoly pénzt takarítottunk meg, mert egyik nap gáz nincs, a másik nap
a víz nem folyik, aztán meg fordítva. Ritka öröm egy-egy áramszünet, vagy
kábeltévé hiba. Ilyenkor a mérők állnak, nem számolnak, nem mérnek.
Mi pedig lubickolunk a XXI. század langyos vizében –
olcsóbban.
