Ez ám a nóvum: a valódi, a nem ortodox gépkocsi! És ez nem
fából vaskarika. A tiszaörsi alkotó mindössze fél év alatt fejlesztette ki a
járművet, faképnél hagyva ezzel a profi fejlesztőket. Mindössze tizenöt szál
fenyődeszkát használt fel a kaszni megépítéséhez.
A modell rögtön sorozatgyártásra éretten gördült ki Puskás úr
sufnijából.
Nosza, összeszaladtak a négykarikás és a csillagos márkák széles
eszű, gyártói, hogy összefogjanak a hazai versenytárs ellen.
És összeszaladtak a politikusok is, hogyan lehetne meglepni a
vezért egy új autóval, úgy, hogy ne találjanak fogást a beszerzésen a sasszemű
megfigyelők.
Azt a pár szál deszkát csak összeszednék valahogyan meg
festék is kerülne, ráfesteni:
Hazai autót, hazai
gyártótól, hazai anyagokból a hazai polgároknak !
De elvetették az ajándékozási gondolatot, mert a gép csak
tizenöttel repeszt. Jó lesz népautónak, így az egyik, majd beült fekete, állami
autójába és balra el.
De kinek való a faautó?
A fakezű, falábú, fafejű vezetőknek.
A fakabátoknak, szolgálati gépkocsinak, szárazon és vízen.
Az elfásult, fatökű politikusoknak, hogy szokják a fapadost.
Meg a fatalistáknak.
