A tízgyerekes V. család először 2007-ben költözött
Mártélyra. Az önkormányzat úgy akarta megmenteni az iskolát, hogy ingyen
telkeket hirdetett nagycsaládoknak. A sok iskolás korú gyerekkel ugyanis több
állami normatív támogatás jár a falunak. V.-ék nem az önkormányzati akcióban
jöttek, egy Fő utcai, régen üresen álló öreg házat béreltek ki. Nem fizették a
lakbért és a közüzemi díjakat, eladták a ház bútorait, odébbálltak. Később
visszatértek, és ugyanezt még egyszer eljátszották mással.
Bíróságon végződött a dolog. Ez, ügyvéddel együtt 100 ezerbe
került, a szivattyú 30 ezer volt, az elmaradt lakbér több mint 300 ezer, a
számla, amelyet kifizettem helyettük, 67 ezer, a bútorok és az ablakok, a
fürdőkád és minden, amit mozdítani lehetett – nem adtuk össze, de sok. Naiv
voltam: nekem három gyerekem van, azt gondoltam, aki tízet nevel, nem lehet
gazember.
Amikor kikapcsolták náluk a gázt, elkezdték kivágni az
összes fát a portán, volt 40 éves is köztük, azzal tüzeltek mondja a Rákóczi
utcai szomszéd. Ahogy a villanyt is kikötötték tőlük, szereztek valahonnan aggregátort,
amely sokszor éjjel is ment. Ahogy kitelt a becsületük, innen is elvittek
mindent, ami mozdítható volt. Az apa a minap visszajött, és a rendőrök előtt
megígérte a gazdának, hogy minden kárt megtérít. Ebből persze nem lesz semmi: a
két házban és a kisboltban, ahol hitelben vásároltak, közel kétmillió forint
tartozást halmoztak fel. Röviden ennyi.
A mártélyiak most tanulnak. Jó esetben ez kollektív
tapasztalat lesz, az óvatosság és nem a negatív előítéletek alapja.
Van egy beilleszkedésre képtelen család, ahol az egyik szülő
roma, s ügyei a rendőrségre tartoznak. Ha már cigányokról van szó, van nálunk
olyan magyar família, amellyel ugyanilyen gond volt – és roma család is lakik
Mártélyon, ahol az apuka Afganisztánban szolgál, a gyerekek tanulmányi versenyeket
nyernek, anyukára pedig mindig lehet számítani a szülői munkaközösségben.
Fotó: Bakos András, forrás: délmagyar
