Még rosszabb lett az Eurovíziós Dalfesztiválon 10. helyezett
Bye Alex helyzete a verseny óta. Exkluzív interjú az énekessel.
Először is hadd gratuláljunk a helyezéséhez, minden idők
harmadik legjobbja lett ezzel!
Ne is mondja, sajnos tudom.
Nem örül?
Egyáltalán nem. Romokban hever a projekt, amit Bye Alexnek
neveztünk el. Az utcán már a hazai győzelem óta felismernek, így meg romokban a
reputációm. „Ő itt a barátom, Alex, de úgysem ismered” - így szoktak bemutatni
a bulikon, de mostanra mindenki tudja, hogy ki vagyok. A dalt is kénytelen
voltam azelőtt megírni, hogy előadtam volna. Kivetett magából a szcéna. És
jogosan.
A zenéjének csak jót tesz az ismertség...
Dehogy! Ugyanaz a helyzet, mint a bulikkal: régen még Bede
Márton szerint is menő volt, hogy az ember olyan előadót hallgat, aki teljesen
színpadképtelen, ének helyett voltaképpen csak suttogva dúdolgat, és ez alá
beraknak valami retrónak hazudott kétakkordos plöntyögést. Három számom van,
érti??? És azt a hármat mindenki ismeri, ráadásul muszáj voltam felvenni őket
stúdióban...
És az ikonikus sapka-szakáll kombináció?
Az is divat lett. Nem mintha nem lett volna eddig
mindenkinek ilyenje, de csak az a tíz ember értékelte, akiknek az egyetlen
szórakozásuk, hogy rebloggolják egymás pornós-macskás animgifjeit. A legutóbb
pedig sikeresen csajoztam is, ilyen se volt még.
Nincs kedve akkor mell-döngetve kiállni, hogy tessék, nem
hittetek bennem, de én megcsináltam?
Á, dehogy. Az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy valami
példaképpé váljak, és még többen legyenek a Zöld Pardonban a koncertemen. Így
is rohadt ciki volt.
Hogyan tovább?
Azt tervezem, hogy visszaadom a helyezést, de úgy tudom,
hogy valaki már visszaadta előttem. Olyan ez, mint a 22-es csapdája.
forrás: az álhírportál :)
