Tó ahol a vonat megáll
Szélesítik az Árpád utat, tán még a járdának is jut hely, a
kismamák biztonságban tolhatják a babakocsit, és könnyebb a Pamut tóhoz jutni. Micsoda
szerencsénk van ezekkel a tavakkal. A város középétől nem több mint tíz perces
séta és már a víz partján vagyunk. Még a vonat is megáll itt. Horgász tó. Nincs
lubickolás (húsz éve még „nudiztunk” is az éj leple alatt).
Eszembe jut az a fülledt nyári éjszaka, amikor az erdő szélén álló "kispolszki" hátulján nyerte vissza egyensúlyát a már nem szomjas barátunk. A tóba gurítva a csepp autót, a benne „pajtáskodó” fiatal pár nem kis ijedelmére.
De térjünk vissza a vizekhez, halakhoz. Kalauzom Kiss
Gusztáv, Magyar Pamutipari Horgászegyesület elnöke. Csak „szárazedzést”
tartunk, csípőprotézis műtétje után lábadozik otthon. Kávét főz, beszélgetünk,
inkább csak ő mesél.
Ahogy kisüt, a nap mindenki horgászni akar, kevés a havi két
fogadónap a horgászjegyek eladására. Igaz, ami igaz, sokáig borította jég a
vizet, kiéheztek a pecások. Kétszáz ötven kilónyi, háromnyaras pontyot
telepítettek, még csukát is sikerült szerezni. Szépen telelt a tó is meg lakói
is. Meglepi, hogy huszonnyolc darab nyolc-tíz kilós ponty is költözött a Pamut
tóba. Ezek beszerzése nagyon nehéz, mert bojlisok akár tízezer forintot is
adnak darabjáért. (A bojlis
horgászmódszer Angliából indult hódító útjára, évtizedekkel ezelőtt, célzottan
a nagy pontyok horgászatára fejlesztették ki. Magyarországi megjelenését
követően azonban még nem volt ismert a „Catch & Release !” („Fogd meg, és
engedd vissza!”), ami mára már egy magát bojlis horgásznak valló személy
tudástárában a legalapvetőbb fogalom. Ezzel elérhető, hogy a nagytestű pontyok
a fárasztás és a bojlizásnál elengedhetetlen műveletek után tovább élhetnek
éltető elemükben, a vízben. A szerk.)
A tó vízminősége nagyon jó, évente vizsgálja a vízmintát a
MOHOSZ laborja, nem is drágán. A Sződ-Rákos patak percenként tízezer literrel
frissíti a halak életterét.
A tó, a víz, a horgászat komoly közösség alakító megtartó
erő.
A fiatalabb, a Z, generáció képviselői is szíven áztatják a
zsinórt a tizenéveseknek szervezett horgásztáborban. Négy szezonon át folyik a
képzés. Első évben napközis rendben. A második évben már bentlakásossal. A
negyedik nyáron pedig tiszai, balatoni horgásztúra is szerepel a programban.
Középiskolás korukra átmenetileg feledésbe merül a horgászat.
Beszélik, hogy nem annyira a tanulás, mint inkább a csajozás lép a helyébe.
Aztán a második X után ugyanők ismét felkeresik a horgászhelyeket, megtéve
ezzel az első lépést a felnőtté válás útján.
Szeptember második szombatján idén is lesz családi nap. Ilyenkor
tucatnyi bográcsban fő a halászlé. Az egyesület nyolcvan, száz kiló hallal
támogatja a versenyt. Megvendégelik az Ivacson lakókat, vagy hetven literes
bográcsban készítenek kóstolót számukra. Profi szakács is tagja zsűrinek egy
is, ám a döntő szó itt is a városvezetőé. Ő vigyázza, hogy a döntés minden
esetben pártatlan legyen. Csak a rossz nyelvek mondják, hogy azért nyer minden
évben más csapat, hogy a következő évben is legyen elég résztvevő. Ugye nem
ülnek fel ennek a pletykának?
Aki pedig nem horgászik, igyon egy pofa sört a tóparti
sörsátorban, térjen be a veresi csárdába, (mi csak lóbárnak hívjuk, a lovas
törzsvendégek miatt), vagy üssön párat a vadkacsához címzett teniszklubban. Lényeg:
lazítson, érezze jól magát itt a vízparton.
