Az éjszakai bárok kifogyhatatlan szórólapjai mellett a győri
sétálóutcán megjelentek a vérplazmadonorokat és szervezőiket kereső, Ausztriába
csábító prospektusok. Sopronban, Szombathelyen is diákok osztogatják a
járókelőknek a bántóan magyartalan reklámokat - írja a NOL.
Egy ideig plazmadonor voltam
magam is, itthon. Ez kb. 5-6 évvel ezelőtt volt és itt is adtak (információi
szerint ma is adnak) pénzt "költségtérítés" címen. Én akkor 4500
forintot kaptam alkalmanként. Tehát ezt itthon sem ingyen csinálták (csinálják)
a donorok. Egyébként egy cseppet sem kellemes: közel 1 órán át kell
mozdulatlanul feküdni, "pumpálni" miközben két - a véradáskor
alkalmazott tűhöz képest jóval vastagabb - tű van az ember jobb és bal kari
vénájában. És egészségügyi szempontból sem ajánlatos havonta többször egy
embernek vérplazmát adnia, hiába, hogy 72 órán belül pótlódik. Nekem, annak
idején azt javasolták, hogy a kockázatok miatt: 1-3 alkalom/fél év!
A reklámanyagra utólag
ráragasztott matrica szerint: „Kérjük
internetes bejelentkezésüket a magyar nyelv miatt fennálló probléma elkerülése
érdekében.” A nyugati határvidéken élő emberek persze így is tudják, miről
van szó. Az érintettek becslése szerint évek óta közel ezer ember jár ki
hetente vérplazmát adni Bécs környékére. Először alkalmanként 15, ma már 20
eurót fizetnek nekik, az ötödik alkalom után újabb juttatás jár.
A pénzt nem a vérplazmáért
kapják, hiszen annak az Európai Unió szabályai szerint nincs, nem is lehet
piaci ára. Az utazási költséget, a kiesett időt viszont megtéríthetik a
donoroknak. Az első, két-három évvel ezelőtti nekibuzdulás után az utazási kedv
némileg lecsengett, az egyik szervező cég honlapján szünetelteti is a
kirándulással összekötött buszos vérplazmaadó túrákat. Korábban a főváros
pályaudvarairól indultak a járatok, amelyek megálltak Tatabányán, Győrben,
Mosonmagyaróváron vagy Sopronban, ott is összegyűjtötték a jelentkezőket.
A magyar iroda persze pénzt kért
az utaztatásért, a szervezői munkájáért pedig az osztrák plazmaközpont fizetett
neki. Újabban kisebb csoportok mennek, egy-egy autónyi ember vág az útnak. Aki
már többször is odanyújtotta a karját a bécsi plazmaközpont többnyire magyar
személyzetének, abból előbb-utóbb szervező is lesz. Minden új donorért harminc
euró üti a szervező markát, feltéve, ha az újonc legalább három alkalommal ad
plazmát. A szervezők egyike – Győr-Moson-Sopron megyében élő diplomás, ám
állástalan fiatalember – úgy számol: amennyiben havonta négyszer donor lesz, s
szervez tíz új embert, akkor 380 adómentes eurót keres.
Általában egyetemistákat,
pályakezdő munkanélkülieket tud rávenni a plazmaadásra. Egészséges felnőtt
nőtől – kivéve a szülés utáni fél évet – és férfitől egyébként hetente vehetnek
vérplazmát, melyet az emberi szervezet 72 órán belül pótol. A plazma
fehérjékből áll, fontos gyógyszerek alapanyaga. Egy donor évente összesen
legfeljebb 33 liter plazmát adhat. Bécsben megvizsgálják a jelentkezőket, első
alkalommal nem is adhatnak vért, de a húsz eurót megkapják.
„Plazmaszolgáltató”-központok
Magyarországon is működnek, kettő a fővárosban, egy Debrecenben, ezek
ugyanahhoz a cégcsoporthoz tartoznak. A kiesett időt és az útiköltséget
megtérítik a plazmaadóknak, de magyar árakon: egy-kétezer forinthoz juthatnak a
jelentkezők. Dr. Grosschmid Sándor, a budapesti Alsó erdősor utcai központ
vezető főorvosa szerint naponta átlagosan hetvenen jelentkeznek náluk,
kialakult egy megbízható, segítőkész kör. A főorvos nem tart attól, hogy az
osztrákok ajánlata miatt hiány alakulhat ki vérplazmából.
Az ország keleti feléből és a
fővárosból sem éri meg Bécsbe utazni a húsz euróért, ez legfeljebb közvetlenül
a határ mentén élők számára jelenthet vonzerőt. A Győri Regionális Vérellátó
Központ igazgatója, dr. Vörös Katalin sem tapasztalja, hogy véradóik
átpártoltak volna az osztrákokhoz. A vöröskereszt Győr-Moson-Sopron megyei
igazgatója, Borbélyné Nagy Ágnes szerint a határ innenső oldalán évente 30 ezer
ember ad vért ebben a térségben. Egyikük sem „megélhetési véradó”.
Az Ausztriába átjáró fiatalok
közül hárommal találkoztam. Az egyik egyetemista lány a tandíjára szeretné
költeni a pénzt. Az idén csak költségtérítéses szakon tudja folytatni az
egyetemet, a szülei nem képesek érdemben támogatni. Délutánonként egyébként is
Ausztriába jár dolgozni. Barátnője jobb módú családba született, s amikor
édesanyja megtudta, hogy plazmát ad Ausztriában, megemelte a havi zsebpénzét, de
a lány nem akar kilógni a társaságból. Egy fiú szervező haverját akarja
hozzásegíteni a „fejpénzhez”. Valamennyien
úgy gondolják, hogy rövidesen kialakul a megélhetési véradók és szervezőik köre
a pályakezdő fiatalok és a tanulók között.
– A másik csapatban van egy srác,
elborultan politizál, a zsebszerződések, az osztrákok földszerzése elleni harc
egyik pártkatonája, de a vérét azért kiviszi Ausztriába – mondja
érzelemmentesen az egyik lány.
