V7 magazin

Uram vigyél engem oda, ahol nekem dolgom van

Az Erdőkertesi Faluház és Könyvtár zárva. Tessék csengetni hirdeti egy nyomógomb fölé ragasztott cetli. Megnyomom, bemegyek, maszkom van, fertőtlenítem a kezeimet - kötelező. Alig csukom be magam mögött az ajtót már nyitom is újra, mert beszélgetőtársam, az új igazgató - Szőke Zoltán - egy jókor forgószéket cipel - tele van mindkét keze - és viszi az irodájába. Követem.

- Ez egy érdekes helyzet amibe került...

- Bocsánat kérhetem, hogy tegeződjünk, úgy érzem ezt a baráti hangnemet megengedhetjük magunknak.

- ...egy biztos környezetet hagytál magad mögött, - ahol jól feltaláltad magad -  és egy vadonatúj területre léptél át.

- Tizenkét éves korom óta foglalkozom a színházzal, televízióval, szinkronnal idestova negyven éve. Negyven év munkájának nem fordítottam hátat, de a televíziózás ebbéli lezárásával véget ért valami. Már nem éreztem jól magam abban a közegben.

- Milyen lehetőségek adódtak a váltása?

- Nem voltak alternatívák! Az élet megtanított arra, hogy ne vacilláljak. Ha megszületik bennem egy döntés és sokáig rágódom rajta az ugyanannyira nem egészséges, mintha benne maradnék abban a kondérban, hagynám, hogy égjen alatta a tűz és fortyogjon körülöttem a lé.  Ha érzek egy elhívást, nagyon rövid mérlegelés után tudok dönteni. A kihívás és a megújhodás az ami nagyon izgalmas, felpezsdíti az ember életét. Ha ugyanazt a fát vágom már huszonkettedik - huszonharmadik éve akkor megkóstolnék valami mást is. Igen, lehetnék formatervező grafikus is, a képesítésem éppen megvan hozzá, de a középiskolában jobban vonzott hogy létrehozzak magam körül egy olyan kis csapatot aki velem tart, együtt játszunk. Alakítottunk amatőr színjátszó csoportokat, ebben szerettem mindig is lubickolni.

- És itt megtaláltad azt a közösséget akikkel együtt játszhatsz?

- Ha az ember bátran lép ismeretlen útra, akkor ezt az égiek is megtámogatják. Ez kézzel meg nem fogható, ámde szívvel érezhető támogatás, amely jön valahonnan. Amúgy ezt mondtam is: Uram vigyél engem oda, ahol nekem dolgom van! A televíziózást tizenkilencben abbahagytam, figyeltem mire volna ingerenciám. Nem dúskálhattam ajánlatokban, nem nagyon jöttek, de türelmesen kivártam, mi lesz az ahol dolgom van. Hangosan kimondtam, hogy szeretnék valami új feladatot, olyat ami új kihívások elé állít, ahol tudok újat mutatni, tenni. Valahogy ide vezetett az út. Dunakesziről átköltöztünk Erdőkertesre. Vágytam erre a nyugalomra, csendre amit ez a jó értelemben vett vidéki élet jelent. Szükségem van ezekre a rezgésekre.

- Eldöntötted, ide szerződsz?

- Megpályáztam, Pásztor Laci doktor polgármester úr nyitott volt, támogatott. Hagytam hogy a dolgok megtörténjenek. Belecsöppentem egy vadonatúj világba, van tervem arra, hogy mit szeretnék megvalósítani, közölni a tisztelt nagyérdeművel, kedves polgártársaimmal. A leköszönő igazgató asszony - Pallag Katalin - egy csodálatos szakember, aki részévé vált ennek az intézménynek. Ő is segít abban, hogy beletanuljak a szakmába. Ismeri és támogatja a terveimet is. Folytatom a tradicionális közművelődési programokat, szándékozom a színjátszó szakkört feléleszteni, már csak a szakmám miatt is. Nagyon számítok a fiatalokra, rájuk akarok építeni. Célom játékosan még jobban megismertetni, megszerettetni velük varázslatos anyanyelvüket. Felhasználva a költészet, próza eszköztárát.

- Milyen jelekre figyeljenek az Erdőkertesiek ?

- Kivárással és türelemmel  vagyunk egymás iránt meg a helyzet iránt is. A vírus járvány merőben új helyzetet teremtett.  Rajtunk múlik, hogy hosszú távon eltávolítja, vagy közelebb hozza az embereket. Elvész az emberi közvetlenség - nincs kihez szólni -  hiszen virtuális térben dolgozunk, tanulunk, kapcsolódunk ki. Ez elég nehezen tud működni egy olyan intézményben, mint a művelődési ház.

- Ismertséged bevonzza a látogatókat a programokra, számolsz ezzel?

- Igaz, de van itt más is! Nyolcvan szakkörnek ad otthont a Faluház az ultizóktól a nyugdíjasokig. Klubjaink hibernált állapotban vannak. Meghatározó lesz az újrakezdéskor, hogy az emberekbe sulykolt félelmet milyen gyorsan tudják leküzdeni, vállalva azt, hogy közösségbe menjenek. Ez hamarosan kiderül. Ha minden a normális mederben megy, akkor egy egészséges nyitás előtt állunk.  

Készülünk, szeretnénk megmutatkozni, színvonalas, tarka, szabadtéri előadásokat színpadra állítani - játszóhelyül használva még a főteret is. Ezáltal ismét találkozhatunk, szórakozhatunk együtt.

megjelent: a Kistérség Magazin 2021 áprilisi számában
a fotó: Szőke Zoltán Facebook oldaláról való