2013. június 12., szerda

Favilla, fakanál, fatányér…

Ez ám a nóvum: a valódi, a nem ortodox gépkocsi! És ez nem fából vaskarika. A tiszaörsi alkotó mindössze fél év alatt fejlesztette ki a járművet, faképnél hagyva ezzel a profi fejlesztőket. Mindössze tizenöt szál fenyődeszkát használt fel a kaszni megépítéséhez.
A modell rögtön sorozatgyártásra éretten gördült ki Puskás úr sufnijából.
Nosza, összeszaladtak a négykarikás és a csillagos márkák széles eszű,  gyártói, hogy összefogjanak a hazai versenytárs ellen.
És összeszaladtak a politikusok is,  hogyan lehetne meglepni a vezért egy új autóval, úgy, hogy ne találjanak fogást a beszerzésen a sasszemű megfigyelők.
Azt a pár szál deszkát csak összeszednék valahogyan meg festék is kerülne, ráfesteni:

Hazai autót, hazai gyártótól, hazai anyagokból a hazai polgároknak !

De elvetették az ajándékozási gondolatot, mert a gép csak tizenöttel repeszt. Jó lesz népautónak, így az egyik, majd beült fekete, állami autójába és balra el.

De kinek való a faautó?
A fakezű, falábú, fafejű vezetőknek.
A fakabátoknak, szolgálati gépkocsinak, szárazon és vízen.
Az elfásult, fatökű politikusoknak, hogy szokják a fapadost.
Meg a fatalistáknak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése