Mottó: A Nagy- Politikát a Nagypolitikusok csinálták, Nagyembereknek. A kis-politikát meg a kispolitikusok, a kisembereknek.
Egy tárca vezetője – minden bizonnyal - Nagypolitikusnak
számít. Ha a Nagypolitikus mond, vagy tesz valamit az rögvest a Nagy-politika
részévé leszen.
A Nagy- Politika csak a nagy dolgokra összpontosít, benne
van a nevében is. Így történt ez ma is. A
miniszteri gépkocsi konvoj útra kelt, és meg sem állt Mezőfalváig.
Az állami Audi kerekei freccsentik szét, a privát
tehénlepényeket az istálló udvarán.
(Ekkor nézett ki Anti a Sarki Kocsma ablakán és látta amint
a levélhordó beoson a szemközti házba, a kikapós özvegyhez, a Mancihoz. Már
megint ehhez a tehénhez jöttek!?- mondta, csak úgy maga elé mormolva.)
Bizony, egy rég nem látott Kedveshez érkezett a miniszteriális
kompánia.
Az istállóban tornyosuló, fehér köpenyes, nejlonsapkás, hozzáértők
gyűrűjében állt Kedves, a szépen lecsutakolt, jól tejelő, 12 éves, szarvasmarha.
Mindenki mosolygott, örömmel simogatták, lapogatták a tehénke
porcikáit, csak akinek a faránál jutott hely az nyugtalankodott kissé…
Százharminc-ezer liter tej, ennyi macskafröccsöt adott a
világnak a mezőfalvai patás. Szép teljesítmény, egy élet munkája. Beszédek,
kamerák, riporterek, Van ok megtapsolni, még piros szalagot is kötnek a
nyakába.
De minden ünneplés véget ér egyszer. Sietni kell a
fővárosba.
Holnap parlamenti ülés. A tárca első embere újabb ötlettel
áll majd elő, a hazai mezőgazdaság megváltására.
Meg tapsolják majd és piros pántlikát kötnek a nyakába.
Horváth G. István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése